Az
Iron Fey sorozat után az írónő a kedvenceim közé került, így nagy érdeklődéssel
vártam az új sorozata a Blood of Eden első részét. Igazából nem akartam
elolvasni, amíg nincs meg az összes rész, de túl csábító volt a borító,
egyszerűen muszáj volt.
Allison
városában a vámpírok uralkodnak, és ő teljes szívéből utálja őket. Néhány
korabeli társával nappal a túléléshez szükséges készleteket igyekszik begyűjteni,
az éjszakákat pedig próbálja átvészelni, ugyanis sötétedéskor a vámpírok
vadászni indulnak (a város falain kívül pedig a Veszettek jönnek elő, amik
amolyan őrjöngő, vérszívó szörnyek, akik ráadásul meg is fertőzik az
áldozataikat). Amikor Allisont egy éjjel elhagyja a szerencséje, Kanin, a
vámpír visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki...
Igazából
az eredeti fülszöveg sokkal több mindent lelő a tartalomból, de mindegy, annak
ellenére is nagyon szerettem a könyvet. Talán mert már nagyon rég nem olvastam
semmi vámpírosat, de ez a történet teljesen elvarázsolt. A világ felépítése és
a szereplők mind szimpatikusak voltak, és bár nem mondanám a sztorit teljesen
egyedinek, olyan arányban szerepelnek benne ismerős dolgok, amik nekem nagyon
bejöttek. Lényegében egy vámpíros disztópia, én pedig ilyet még nem olvastam.
A
cselekményre nem lehet panaszom, az elejétől a végéig lekötött, és még olyan
hosszadalmas rákészülések sem voltak a kalandokra, mint az Iron Fey sorozatban.
Minden haladt a maga idejében, ráadásul nem voltak akkora bénázások, hogy
idegbajt kapjak, még a könyvet sem akartam egyszer sem félretenni.
Mint
mondtam, a karakterek szimpatikusak voltak. Allison egy kemény, ázsiai
származású lány katanával, akinek még esze is van, szóval szerethető. Kanin
tipikusan az a szenvedő főszereplő, akitől kissé féltem, mert mikor megjelent,
biztos voltam benne, hogy egy újabb Ash-sel van dolgom (ami annyira nem lett
volna gáz, bírtam Ash-t), de aztán hamar kiderült, kicsit más a felállás. Akit
még nagyon bírtam az Zeke, aki igazi jófiú, és aki minden körülmények között
igyekszik megőrizni az emberségét. Mellékszereplőkben sem volt hiány, lehetett
kit utálni és szeretni is, őket inkább nem sorolom fel.
Tehát
egy tucatnyi könyvet és filmet fel tudnék sorolni, hogy párhuzamot vonjak, de
nem fogok, mert a hasonlóságok ellenére nagyon élveztem a könyvet, és
természetesen fogom tovább olvasni, Julie Kagawa pedig még feljebb került a
kedvenc íróim listáján.
Amit (nagyon)
szerettem: hogy úgy van lezárva, hogy bár nagyon várom a
következő részt, nem fogok megőrülni addig; Zeke-t; ami Kaninről kiderült; a
világ felépítését.
Nem szerettem:
ez igazából Kagawát dicséri, de a patkány mellékszereplőket: Ruth-ot, Stick-et
és Jebb-et.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése