Nagyon
régóta el akartam olvasni ezt a könyvet, mert olyan cuki a borítója, hogy úgy
éreztem, nem hagyhatom ki.
A
történet: Heidi megunja, hogy az összes barátja boldog párkapcsolatban él,
kitalálja magának tökéletes Edet, akinek még egy profilt is létrehoz. Minden
jól halad, amíg a barátai el nem kezdenek írogatni Ed/Heidinek, és ki nem
derül, hogy valamiért őszintébbek a kitalált fiúval, mint magával Heidivel,
ráadásul egy magát „igazi srác”-nek nevező illető is írogatni kezd a lánynak...
Először
is annyit röhögtem ezen a könyvön, hogy olyan nincs is, ugyanis Heidi totál
őrült. Nagyjából teljesen ott van a szeme előtt minden, de folyton másra
gondol, mint ami van, és egyre jobban megkavarja a saját életét. Ugyanakkor
tökéletesen alakítja, az érzékeny, törődő Edet, majdnem minden barátja bizalmát
azonnal elnyeri. Szerethető karakter, ahogy a mellékszereplők is azok. A Mr.
Nagynak becézett meleg sráctól, Dai-tól kezdve Peroxide Eric-ig (most nem árulnak el egy csomó mindent ezek a nevek a szereplőkről?) mindenkit
lehetett bírni.
A
cselekményt leginkább az átlagos sulis dolgok alkotják, és persze a levelezések
Ed és a barátok között, de ami még a különlegesség, hogy Heidi a kedvenc
tévésorozat-karakterével dumálgat rendszeresen (ami vicces, nem úgy, mint a Fine
Art of Truth or Dare-ben), plusz mindenféle recepteket írogat össze. A legjobb
részek azok voltak, amikor a lány megpróbálta kideríteni, kicsoda az „igazi
srác”, és nagyjából minden fiúszereplőre ráfogja, így sorban koppan egymás
után.
Elsősorban
nem a romantikáról szól ez a könyv, hiszen az kevés van benne, inkább a
barátságokról, és arról, hogy kit milyennek kell elfogadni. Nincs is már mint
mondanom, aranyos könyv volt, élveztem.
Amit szerettem:
Teddyt; mézeskalács Edet; a gumicukros sztorit.
Nem szerettem:
volt azért néhány erőltetett elem, de nem vészesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése