Gayle Forman – Hová tűntél?

Nagyon régóta el akartam olvasni a Ha maradnék című első részt, amit nemrég sikerült is beszereznem, ráadásul megkaptam ezt a második könyvet hozzá, úgyhogy teljes lehetett az örömöm. A borító nagyon tetszik, és istenien megy az első rész csellósához, de persze a történet volt az, ami bármilyen borítóval a szívemhez nőtt volna. Innentől SPOILER az első részre nézve.

Tehát a második kötet Adam szemszögéből játszódik. Három év telt el, amióta Mia meghozta a döntését, ez azzal is járt, hogy a közös utuk Adammel szétvált, amit a fiú nagyon nehezen dolgoz fel, próbál élni, de nem sok öröme van benne, aztán egy este újra találkozik Miával...

Azt kell, mondjam, imádtam az első részt, Adam kifejezetten a kedvencemmé vált, de a folytatás még jobban levett a lábamról. Ennek a fő oka is persze Adam. A srácból rocksztár lett, de ez mégsem változtatta meg, ugyanaz az az édes, érzékeny srác maradt, mint volt, csak egy rakás nehezen feldolgozható problémával. Többször képzeletben fejet hajtottam az írónő előtt, ugyanis az érzelmekkel borzasztó jól tud játszani, elszorult a torkom, haragudtam, nevettem, és majdnem sírtam is, szóval volt itt minden, amit csak ki lehet hozni az olvasóból.

Az előző részhez hasonlóan van felépítve, egyik fejezetben még a jelent látjuk, aztán a múlt egy szeletkéjét, ami lassan kiadja az egész történetet. Az abszolút kedvenceim a dalszövegek voltak (ezekre direkt rákerestem eredeti nyelven is, bár a fordítás nem rossz), és imádtam őket. Többször félre kellett tennem a könyvet, elgondolkodni egy-egy részleten, annyira igazi és emberi volt az egész... Mindenfajta istenítés nélkül: ez egy nagyon jó könyv, amolyan muszáj elolvasni fajta.  

Amit (nagyon) szerettem: dalszövegeket; Adam-et; az egészet.

Nem szerettem: -  

E. Lockhart – Pasilista

Amióta jókat hallottam az írónőről, azóta vadászom a Pasilistát, ami az első (és egyetlen magyarul megjelent) kötete a négy részes sorozatnak. A magyar borító elég béna, a Ciceró Tök Jó Könyvek címkés könyvei közé tartozik, viszont a tartalom annál jobban tetszett.

Adva van Ruby Oliver (Roo), aki pszichológushoz megy, mert a zűrös életének problémái kikészítették. Ezt a problémát három barátnő és tizenöt srác (na, meg a róluk készült lista, ami rossz kezekbe került) okozza, Roo elmeséli terapeutájának, melyikkel hogy került kapcsolatba, amiből lassan kikerekedik a történet.

Szóval könnyed, vicces olvasmány volt, a sztorinak van értelme, és a szereplők sem nagyon bénák, bár belegondolva Roo elég passzív szereplő, és néha borzasztó figyelmetlen tud lenni. A barátnőkről annyit, hogy nem tűntek igazi barátnőknek, de persze, ha azok, Roo nem köt ki terápián. Ja, és a pasilista:

- Adam: aki nem is számít

- Finn: aki szerintem édes

- Hutch: akit nagyon bírtam

- Gideon: aki álompasi-szerű

- Ben: aki szintén nem számít

- Tommy: ő nincs is igazán

- Chase: aki nagyon béna volt

- Sky: ő meg tapló

- Michael: akit végigröhögtem

- Angelo: aki nagyon fura, de aranyos

- Shiv: akit sajnáltam

- Billy: aki csak tölteléksrác

- Jackson: aki egy tuskó, mégis emlékeztetett SZJG Cortezre, így nem tiszták az érzéseim

- Noel: aki nagyon rendes volt

- Cabbie: ő egy vadmarha

Remélem, hogy a következő részben minimum hattal újra találkozhatok, már el is kezdtem keresni a sorozat többi részét. Függővég igazából nincs benne, de kíváncsi vagyok a folytatásra, és főleg a befejezésre. Inkább azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik a könnyed, szórakoztató könyveket sok iskolai problémával (barátnő pasija, kirekesztés stb).

Amit szerettem: végigmenni a pasilistán; hogy közben láttunk jelent és közelmúltat; a szülőket.

Nem szerettem: semmi, azt kaptam, amire számítottam. 

Katie McGarry – Pushing The Limits

McGarry az új Elkeles, hívták fel többen is a figyelmem erre a könyvre, én meg szokás szerint elfojtottam egy felhördülést, mert annyira nem! Miért kell minden írót valaki máshoz hasonlítani? A lényeg, hogy McGarry nem az új Elkeles, „csak” írt egy szuperjó könyvet, amit inkább nem hasonlítgatok.

A főszereplők Echo és Noah, az ő szemszögük váltja egymást a történetben. Echo igyekszik visszaváltozni „normálissá”, csakhogy a karját borító hegek és a bátyja halála már más emberré tették, míg Noah egy szörnyű tragédia után azért küzd, hogy együtt maradhasson a testvéreivel. Eleinte ki nem állhatják egymást, de aztán megtörik a jég...

Szóval mindenkitől csak azt hallottam, hogy ilyen meg olyan jó ez a történet, és a fenébe is, igazuk volt. Ez a sztori egyszerűen elvarázsolt, a szereplők könnyedén megkedvelhetőek, mindenki szépen ki van dolgozva, szinte leugranak a könyv lapjairól. Mindkét főszereplő háttértörténete szívszorító, és ettől csak még inkább együtt érez velük az ember. Echo szerencsére nem az a tipikus, a semmiért is hisztiző lány, Noah meg nem megy át túlérzékenybe (azért volt egy pont, ahol majdnem, de elnéztem), kemény fiú, és borzasztó nehéz döntéseket kell hoznia.

A hangulat a regényben nagyon megragadott, de inkább a Noah-oldali történéseket olvastam szívesebben, az hihetetlenül jól meg van írva, míg Echo dolgai inkább rejtélyesebbek, nem voltak akkora hatással rám. A kettejük kapcsolata kész felüdülés volt, vannak szerelmespárok, akik sehogy se illenek össze, Echo és Noah szerencsére nem ilyenek, az írónő ezt nagyon jól eltalálta.

Tehát szép volt, jó volt (sőt!), de Katie McGarry számomra nem az új Elkeles, inkább egy nagyon jó írónő, akitől egy ilyen könyv után az egekbe szöktek az elvárásaim, és nagyon várom a második kötetét, amiből ízelítőt is olvashattam, annak alapján pedig ide vele!

Amit (nagyon) szerettem: Noah-t a testvéreivel; a még nem járunk, de már afelé tartunk jeleneteket Noah és Echo között; azt, amikor a betörést tervezgették.  

Nem szerettem: -

TOP5 legjobb nyári olvasmányom (2012)

Ez egy ilyen hiánypótló lista, ugyanis van pár könyv, amik bár nagyon tetszettek, nem írtam róluk külön főként lustaságból, de azért is, mert mindenki más már közzétett élménybeszámolót. Tehát ezek a listásaim:

5. Rachel Vincent – Kóborok

Nekem nagyon tetszett ez a sorozatkezdő könyv, inkább 16 év felettieknek, lévén erotikus tartalom meg csúnya káromkodások és kegyetlenkedés található benne. A lényeg, hogy jó, kicsit Anita Blake-es, vérmacskás könyv tökös (bár idegesítő) női főszereplővel, és sok klassz pasival, akik szintén mind cuki nagymacskákká tudnak változni. Nekem bejött.

4. Lissa Price – Testbérlők

Ez volt az a könyv, amitől bár nem ájultam volna el annyira, olyan fordulat van a végén, amire nem is számítottam, emiatt kiérdemli a negyedik helyet. Disztópia sok sci-fi elemmel (vagy fordítva?), nagyon pörgős, a főszereplő elég kemény, a téma érdekes, ráadásul a magyar kiadás borítója gyönyörű, így kézbe venni is öröm.

3. Leiner Laura – Útvesztő (Szent Johanna Gimi 7.)

Bármennyire is bírom a Szent Johanna Gimit ezt most csak a harmadik helyre szorult. Hibát nem tudok mondani, Leiner Laura még mindig képes lekötni, meglepni és idegbajba kergetni (az a fránya függővég!), a poénokon meg még mindig röhögök, ha eszembe jutnak. Mindenképp nagy kedvenc.  

2. Julianna Baggott – Tiszták

Ez is egy gyönyörű könyv, bár nem éppen mostani megjelenés, mégis a nyárra maradt. Tehát nagyon tetszett, sok szemszög, nagyon kidolgozott egyszerre érdekes és elrettentő világ, hamar kedvenccé váló főszereplők, nagyon szerettem és napokig a hatása alatt voltam.

1. Kendare Blake – Vérbe öltözött Anna

Hogy én mennyire vártam és vágytam ezt a könyvet! Angolul is elolvashattam volna, de magyarul néztem ki, szóval kivártam, amíg sikerült megvennem, és nagyon megérte! Imádtam az egészet, Annát, Cast és az Odaát fílinget, még letenni sem tudtam. Mindenképp a polcon a helye, szerencsére a második részre sem kell sokat várni.

Amik lemaradtak:

- Richelle Mead: Golden Lily – Csak azért, mert túl nyár eleje, és kiörömködtem már magam felette.

- Sarah Dessen: Altatódal – szintén, mint a Golden Lily, imádtam, de most nem listás.  

- George R. R. Martin: Sárkányok tánca – erről írtam is most, de nem azért hagytam le a listáról, hanem, mert mérges vagyok az íróra.

- Jill Hathaway: Mások szemével – nem volt rossz, sőt egész jó volt, de azért nem listás olvasmány

- Alyson Noel: Lúzerek és bálkirálynők – tetszett, két Tűz és Jég dala között olvastam, és kifejezetten pihentető volt. Meg persze rövid is.