2013. március 20., szerda

Szöszök – Delírium novellák és moziajánlók



Lauren Oliver – Annabel (Delírium #0,5)
A történet Lena édesanyjának szívszorító története. Igazából még a második kötet után olvastam, és annyira nem érintett meg, mint kellett volna, de mindenképp szükséges novella azt hiszem, mert sokkal közelebb hozza Annabel karakterét, és a története miatt még jobban fog esni a Requiem is.  

Lauren Oliver – Raven (Delírium #2,5)
Halogattam, ameddig lehetett, mert nagyon nem szerettem a Requiem végét, de aztán végül túlléptem azon és elolvastam. Nem tudom, miért számítottam másra, hiszen, ami Ravennel történt az utolsó részben, az magában eléggé kiakasztott, de most Lauren Oliver elérte, hogy szabályosan összefacsarodjon a szívem. Sokkal többet meg lehet tudni ez alatt a pár oldal alatt Raveről, mint a két könyv alatt, amiben szerepelt is, ezáltal persze még jobban meg lehet szeretni... És nincs mit mondanom, szomorú vagyok!

Akit érdekelnek a Delírium novellák (Hanának is van, arról már írtam korábban, érdemes beszerezni azt a szép kiadást, aminek a képét mellékeltem feljebb, szép és igényes.

Mozibemutatók: komolyan, csak kapkodom a fejem, mennyi kedvenc és nem kedvenc könyvemet filmesítik meg mostanában, A vámpírakadémia az egyik legfontosabb, de arra még sokat kell várni, a Trónok harca 3. évada is hamarosan látható az HBO-n, és valamikor ebben az évben még a Futótűz is a mozikba került. De itt egy lista a legérdekesebbekről és persze legközelebbiekről:


A burok (magyar szinronos)
 

Csontváros (magyar felirattal)


Rubinvörös (németül, angol felirattal)


2013. március 7., csütörtök

Lauren Oliver – Requiem (Delírium #3)



Nagyon vártam már ezt a befejezőrészt, főleg, mert a második rész nagyon tetszett, és rengeteg potenciált láttam benne, így mikor megjelent, azonnal muszáj volt olvasnom is tovább. Innentől SPOILER az előző két részre nézve.

Ott maradt abba az előző könyv, hogy Lena végre majdnem teljesen feldolgozta Alex halálát és továbblépne Juliannel, de kiderül, hogy Alex mégis életben maradt. Csakhogy rögtön az első oldalakon nyilvánvaló lesz, hogy ez az Alex nem az, akit Lena megismert, sőt, szinte rá sem ismerni, Lena pedig ott találja magát összezavarodva, miközben mindannyian nyakig benne van az ellenállásban. Eközben pedig Hanna, aki megkapta a kúrát, elégedetten készül az esküvőjére a polgármester fiával, aki nem éppen az, akinek először gondolta...

Először is: nem tudtam, hogy a fele könyv Hanna szemszögéből lesz, és őszintén szólva, miután megtudtam, nem is örültem neki, mert a csaj sem az első részben, sem a kis novellájában nem volt szimpatikus, így végig azt járt az agyamban, hogy mi a fenét keres ott. Mert azt ugye tudjuk, hogy Lena nagyon szerette, de az olvasók annyit nem kaptak belőle, hogy olyan izgalmas legyen az ő szála, bár nem tudom, lehet, hogy csak én szenvedtem vele. Szerintem Hanna szemszögében semmi olyan dolog nem volt, amit ne lehetett volna máshogy megtudni, így nem lettem okosabb vele, csak idegesített, hogy annyi helyet elvesz Lenától, sajnos egyáltalán nem sikerült megszeretnem, így a könyvnek az a fele nekem értékelhetetlen.

Lena részei viszont jók voltak, nagyon furdalt a kíváncsiság, mi lesz már az Alex-Lena-Julian szerelmi háromszöggel, és persze az is érdekelt, mihez kezdenek a Vadak. Előbbinél persze csalódtam, de nem rossz értelemben, hanem másra számítottam (reménykedtem), de nem jött be, viszont kárpótolt érte, hogy kellemesen akciódús jelenetek követték egymást, ráadásul új kedvenc szereplőm is lett. Raven (fordításban a Holló nevet kapta), ezúttal elég jól előtérbe kerül, és még érdekelt is a sorsa. Azt viszont sajnáltam, hogy Julian alig kapott szerepet, ott volt ő persze, de nem eléggé, ami hiányzott. Meg ami még hiányzott: a történet vége!

A végének kell egy külön bekezdés, mert milyen vég ez? Azt hittem, hogy valami baja van az olvasómnak, azért nem lapoz tovább, erre meg kiderül, hogy csak annyi. Mindenfajta spoiler nélkül: hogy lehet így befejezni valamit?! Ezt a trilógiát egyelőre kétes érzelmekkel hagytam ott, azt hiszem, várni kell, hogy leülepedjen vagy valami, és azt mondhassam, nagyon tetszett, mert most olyan közömbös számomra. Még tartogatom Raven novelláját is, mert egyelőre sajnos nem kaptam óriási kedvet hozzá, hogy elolvassam.

Amit szerettem: az akciójeleneteket; Ravent; az életet a Vadak között.

Nem szerettem: Hanna minek kellett? Nem tudok túllépni rajta. Sem a végén!