Rachel Vincent - Préda (Shifters #4)

Nehezen veszem rá magam három részesnél hosszabb sorozatok elolvasására, így igazából Rachel Vincent vérmacskás sorozata csak állt már egy ideje a polcomon, viszont most belevetettem magam. Az első három rész nem volt rossz, de a negyedik az, ami miatt ezennel kedvenccé avatom a sorozatot.  Innentől SPOILER-es lehet az első három részre nézve!

Két hónap telt el, Faythe tárgyalása óta, azóta nem látta a száműzött Marcot, így boldogan kíséri el Manxot a tárgyalására, mert közben összefuthat a kóborkájával. Csakhogy alig futnak össze Marckal, egy csapat gyanúsan szervezett kóbor üt rajtuk, ami önmagában is elég gondot okoz, de aztán Marc eltűnik, és minden a feje a tetejére áll….

Tehát ez a negyedik rész érte el nálam azt a hatást, hogy lélekszakadva kaptam az ötödik könyv után, mert egyszerűen annyira izgalmasak voltak a szálak, hogy muszáj volt tovább olvasni, ráadásul ennél a kötetnél történt az is, hogy kicsordult pár könnyem, ami nagy szó, mert már rég hatódtam meg ilyesfajta könyvön.

Az egész vérmacskás-alakváltós dolog nagyon jól le van írva, a politikai összeesküvéseket imádom, a véres-megbosszulós-szétkarmolós dolgokat meg annál is inkább. A főszereplő, Faythe kemény karakter a magam részéről nagyon imádom, még ha sokszor önző és forrófejű is, mert ettől sokkal valósabb az egész, nem is beszélve a falkáról, akik egytől-egyig a szívemhez nőttek. Minden szereplő jól ki van dolgozva, és bár Marcot nem szeretem annyira, mégis mindenkivel együtt aggódtam érte, a negatív szereplőket meg én is utáltam, és akit meg siratni kellett azt sirattam…

Végig lekötött a könyv, egyre-másra jöttek az akciójelenetek és az agyalnivalók, közben meg még a romantikus szálnak is lett egy nagy csavarja (aminek én nagyon örültem), úgyhogy a végeredmény egy szerintem tökéletes rész lett, amiben pont annyi van mindenből, amennyi kell, kivéve persze a nyitva hagyott dolgokat, mert ahhoz szükség van a következő részre, méghozzá most azonnal.

Mindenesetre még két rész van vissza a sorozatból (nem tudom, hogy a hatodik a vége-e, mert nem akartam kutakodás közben spoilerbe futni), de engem már most meggyőzött, hogy érdemes elolvasni őket.

Amit (nagyon) szerettem: a vérmacskák világát; Marc keresését, a hatalmi harcokat.

Nem szerettem: -

TOP5 könyv, aminek a megjelenésére várok 2013 őszén

Már rég írtam listát, úgyhogy itt egy, mondjuk mind angol megjelenés, amikről fogalmam sincs, mikor vagy egyáltalán megjelennek-e magyarul, de mindegy is, nekem angolul is jók. Sőt!

5. Simone Elkeles - Wild Cards (Wild Cards #1)

Talán már említettem, hogy Elkeles az egyik legkedvencebb íróm, így nagyon várom az új sorozatát, ami ezzel a kötettel fog indulni hivatalosan október 1-jén. A fülszöveg nem annyira különleges, de Elkelesben eddig nem csalódtam.

4. Veronica Roth - Allegiant (Divergent #3)

Október 22.-én jelenik meg az utolsó rész, A beavatott és A lázadó könyveket imádtam, így nagyon várom a trilógia befejező kötetét is. Sokféleképpen elképzeltem, hogy fog végződni, az biztos, hogy izgalmas lesz és addig lerágom a körmöm.

3. Marie Lu - Champion (Legend #3)

Bevallom itt el vagyok havazódva, mert csak a Legendát olvastam, viszont az annyira tetszett, hogy a második részt félretettem addigra, amíg együtt nem tudom olvasni mindhármat. November 5.-én jelenik meg, úgyhogy addig van időm újra átfutni az elsőt, belemerülni a másodikba, aztán végre elolvasni a befejező részt. 

2. Susan Ee - World After (Penryn &the End of Days #2)

Új szerelmem ez a sorozat, de ez nem jelenti azt, hogy nem várom nagyon-nagyon a második részt, elvileg november 19.-én jelenik meg, előtte viszont az első rész kijön magyarul november 15.-én, úgyhogy a tervben az van, hogy először magyarul az első részt, aztán angolul a második részt fogom olvasni. Alig várom!

1. Richelle Mead - The Fiery Heart (Bloodlines #4)

Szóval Mead és negyedik rész és Adrian szemszög... ezen nem tudok, mit ragozni, azonnal kell, de csak november 19.-én jelenik meg (egyszerre a World Afterrel, viszont egyértelmű, melyik élvez elsőbbséget, így az előzőleg írt terv füstbe megy, de majd megoldom). Imádom az egészet, viszont nem panaszkodom, mert ez már a második rész ebben az évben, megölelgetném Meadet a gyorsaságáért.  

Susan Ee - Angelfall (Penryn & the End of Days #1) - A bukás

Egy ideje megvan már nekem ez a könyv, de az Angyalsors trilógia után valahogy nem volt kedvem angyalokhoz, így félretettem, viszont láttam, hogy hamarosan megjelenik magyarul is a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, ami eszembe juttatta, hogy el kellene olvasni, mert a fülszöveg nagyon jó történetet ígér. Azt kell, mondjam nagyon jó döntés volt, egyszerűen imádtam a könyvet.

A történet: az angyalok eljöttek, hogy tönkretegyék az eddigi világot, sok ember meghalt, a normális életnek vége, apokaliptikus körülmények mindenfelé. A főszereplő és narrátor Penryn skizofrén anyjával és tolószékhez kötött húgával, Paige-gel épp az utcán van, amikor egy csapat angyal megjelenik, brutálisan levágják egyik társuk szárnyát, aztán otthagyják meghalni, de mielőtt elmennek elviszik magukkal Penryn húgát. A lánynak nincs más választása, mint felgyógyítani az angyal Raffe-t, hogy az segítsen neki visszaszerezni Paige-et...

Röviden és velősen: ez fantasztikus volt! Nagyon régen volt, hogy egy könyv lekötött, ráadásul hihetetlenül jól van összerakva az egész. Az elejétől a végéig izgalmas, folyamatosan történik valami, és a téma egyáltalán nem elcsépelt. Maga a dolog, hogy itt az angyalok a rosszfiúk jól van tálalva, a disztópia remekül meg van írva, és a csavarok... elég annyi, hogy már alig várom a második részt.

Bár a fülszövegben eléggé ki van hegyezve az angyalfiú-tinilány dolog, az egész történetben egyáltalán nem olyan hangsúlyos a romantika, és végre nincs végig idegesítő szerelmes szenvedés, az egész realisztikus és imádatos. Penryn karakterét nagyon szerettem, végre egy lány, aki csinál is valamit, meg tudja védeni magát és nem csak ül a babérjain, hanem gondolkodik is. Raffe meg egy cukiság a maga rosszfiú-angyal-vagyok módján, az írónő valahogy pontosan át tudta adni azt, amilyennek egy angyalt képzel az ember. A Penryn és Raffe beszélgetések elmések, szúrósak és viccesek voltak, kifejezetten öröm volt olvasni.

Maga a könyv hangulata nagyon komor, szerencsére ez is rátett egy lapáttal, hogy más legyen, mint a tucatangyalos könyvek, és nagyon jó thrilleres, már-már horroros jelenetek vannak benne. Az utolsó fejezeteket egyenesen körömrágva olvastam, egyszerűen lehetetlen volt letenni. A zárás meg olyan, hogy fú...

Összegezve: szerintem nagyon jó volt, alig várom a folytatást és természetesen kell magyarul, amint megjelenik! (november 15.-e van kiírva, remélem, hogy meg is lesz addigra).

Amit (nagyon) szerettem: az egészet úgy, ahogy van.

Nem szerettem: nem volt, nekem ez nagyon bejött. 

Leiner Laura – Bábel

A Szent Johanna Gimi után egyértelmű volt, hogy bármivel is jelentkezik Leiner Laura, nekem olvasnom kell, így nagyon megörültem a Bábelnek, ami ráadásul nem is sorozat, így még a fogadalmamat (hogy nem kezdek új sorozatba...) sem kellett sokadszorra megszegnem.

A fülszöveg: Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.

Amikor elkezdtem olvasni arra gondoltam, kinőttem én már az ilyen tiniregényekből, ez nem fog tetszeni, aztán mire észbe kaptam, túl voltam száz oldalon, két nevetőgörcsön és teljesen beszippantott a sztori. Személy szerint soha nem voltam zenei fesztiválon, de ha ilyen, akkor el kell mennem egyre, mert eszméletlenül tetszett. A történet maga is nagyon jó, mert sehol sem unatkoztam, végig vártam, hogy hová mennek ezután, mihez kezdenek, ki lesz a következő, aki miatt a fejem fogom.

Mert egy Leiner Laura regényben mindig van valaki, aki miatt pár másodperce félreteszem a könyvet, és megkérdezem magamtól, létezik-e, hogy egy emberi lény ilyen legyen, és a válasz az, hogy igen. Mert elhiszem, ráadásul minden egyes karakter nagyon jól ki van dolgozva, így még szeretni is könnyű őket. Kicsit féltem a főszereplőtől, mert a SZJG-ben Renit nem szerettem, de Zsófit szerencsére egészen más. Bár az első jelző, ami eszembe jut róla az őrült, mégsem tűnt ki a sorból, mert az egész baráti társasága az, sőt, Zsófi akkor már a visszafogottabb fajta. Szasza és Abdul igazi lánycsábászok, Napsi egy extrémen dilis csaj, Hipó meg egy hipochonder, hozzájuk jön Boldi, aki egy állat, Kolos, aki bunkó (annyira azért nem), egy punk, akit senki nem tud hová tenni, mégis ott van végig és a több ezer fesztiválozóból is kitűnik néhány arc, akiken így együtt annyit lehet nevetni, hogy az embernek megfájdul az arca.

Mindenféle spoiler nélkül van benne jó sok bonyodalom, poénok, amiken napok múlva is nevetést váltanak ki, romantikus szálak, amik miatt lehet izgulni, meg zűrzavar minden mértékben, szóval nem véletlen a Bábel elnevezés. Azt biztosan bizonyította a regény, hogy amit Leiner Laura ír azt nemcsak érdemes, de el kell olvasni.

Amit (nagyon) szerettem: a szekuritisek; Zsófi nagy kiakadása, és az azután következő éjszaka; Eulália becézései és még rengeteg minden, de nem írom ki mindet, mert sosem lenne vége.

Nem szerettem: -